Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek 2

2010.02.24
A jó ember olyan, mint a napraforgó... Kellő távolsággal ugyan, de mindig a fényt követi. Vigyázz, ne akarj túl közel kerülni hozzá, mert még elvakít a sokat akarás, és máris sötétségben élsz!
 
 
Higgyél álmaidban, ne feledd el őket,
s varázslat fog kísérni az utadon téged.
 
 
A változás nem úgy következik be, hogy változásra készteted magad, hanem úgy, hogy tudatosítod, mi az, ami NEM MŰKÖDIK!
 
 
Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál. Ha az, amit teszel, nem működik,
TÉGY VALAMI MÁST!
 
 
 
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!/Tatiosz/
 
 
 
Legfőbb vágyaim valahol odafenn, a napsugarakkal lejtenek táncot. Elérni őket talán sosem fogom, de pillantásom felemelkedhet hozzájuk, gyönyörködhetek szépségükben, hihetek bennük, és megkísérelhetem követni őket.
 
 
 
Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utána nézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad./Vass Albert/
 


Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után.....hanem az, hogy volt-e élet a halál ELŐTT?"
 
Megtanítani semmit nem lehet az embernek, csak segíteni, hogy rátaláljon önmagán belül.
 
 
 
Az ember nem szerelmes, hanem ő a szerelem.
És természetesen, ha te vagy a szerelem,
akkor egyúttal szerelmes is vagy.
De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak.
Az eredeti ok pedig az, hogy te vagy a szerelem."
(Osho)
 
 
 
A szerelem alapképlete: az egyik fél a másikban azt szereti mindennél inkább, hogy az a másik éppen őt szereti. /Fekete Gyula/

 
 
Az emberek panaszkodnak, hogy múlik az idő - az idő viszont csak mosolyog mert látja, hogy az emberek múlnak.
 
 
 
Nem a szépség dönti el, kit szeretünk;
hanem a szerelem dönti el, kit tartunk szépnek!
 
 
 
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz./Charles Dickens/
 


Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.
 
 
 
Próbáld lassacskán fölfedezni valódi egyéniségedet. Nem könnyű dolog! Sok ember későre találja csak meg. Sokan soha. Fordíts időt rá, nem sürgős. Sokáig kell tapogatózni, míg megtudja az ember , ki is ő. De ha megtalálod te magadat, vesd le gyorsan a kölcsönvett ruhát.
/Martin Du Gard/
 
 
 
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
 
 
 
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
(Gabriel García Márquez)
 
 
 
Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs."
/Lincoln/
 
 
 
Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap
úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt
a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha
a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a
mágikus pillanatot. Bármikor meglephet
minket: reggel, amikor bedugjuk a
kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni
csöndben, és a nap bármelyik percében,
amelyik nem látszik különbözõnek a
többitõl. Mert ez a pillanat létezik, és
ebben a pillanatban a csillagok minden
ereje belénk száll, és segítségükkel
csodákra leszünk képesek. /Paul Coelho/